Az IBD lefolyása


A Crohn-betegségben és a colitis ulcerosában szenvedőknél olyan időszakok váltogatják egymást, amikor a betegség nyugalmi állapotban van és egyáltalán nincs vagy csak kevés tünet van (átmeneti javulás vagy tünetmentes állapot), illetve amikor a betegség aktív és tüneteket okoz (ún. fellángolás  vagy roham illetve visszaesés ).

A fellángolás (vagy visszaesés) a Crohn-betegség vagy colitis ulcerosa jellemző tüneteinek újbóli megjelenése. Az Önnél konkrétan megjelenő tünetek attól függenek, hogy colitis ulcerosája vagy Crohn-betegsége van, illetve sok esetben attól, hogy a gyomor-béltraktus melyik területe beteg.

A visszaesés időtartama egyénenként változó és számos tényező befolyásolhatja, de a megfelelő kezelés ezt jelentősen befolyásolja. A visszaesések előfordulásának gyakoriságára alapozva a gyulladásos bélbetegség lefolyása a következő kategóriákba sorolható

  • remittáló – évi egyszerinél gyakrabban előforduló visszaesések,
  • intermittáló – egy évnél hosszabb idő telik el az egyes fellángolások között.

Ha a fellángolás egy évnél tovább tart, a betegség krónikus . A túlheveny (perakut ) lefolyás viszont éppen ellenkezőleg nagyon intenzív, és a gyulladás gyors progressziójával (rosszabbodásával) jár.

A reaktiváció egy olyan helyzet, amikor a gyulladás ismét fellángol azon a bélszakaszon, amely korábban már gyulladásban volt. Ez gyakran előfordul a gyógyszerszedés abbahagyása után.

A visszaesés a bél egy olyan részének megbetegedése, amelyet eddig nem érintett a gyulladás.

A „visszatérő” kifejezést csak a Crohn-betegségre használjuk. Ez egy olyan állapot, amikor a bél nyálkahártyájában ismét gyulladás alakul ki az összes érintett szövet sebészeti eltávolítása után. Néhány betegnél a fellángolás önmagában csak egyszer fordul elő (bár ebben az esetben nem biztos, hogy a diagnózis helyes volt).
A betegek egy kisebb részénél a betegség elhúzódó és súlyos tünetekkel és kellemetlenségekkel jár még az átmeneti javulási szakaszban is.
Azonban a legtöbb betegnél a betegség lefolyása krónikus, intermittáló.
Az első roham  – ez a betegség kezdődhet egy nem feltűnő hasmenéssel, ami később egy kis vért is tartalmaz. A tünetek több hét folyamán romlanak. Az első roham a betegek több mint felénél gyakran enyhe, így lehet, hogy diagnosztizálatlan marad. Főleg a 20 és 40 év  közötti betegeknél fordul elő; az idősebb és fiatalabb betegek súlyosabb tüneteket tapasztalhatnak. A betegség lefolyása néhány beteg esetében olyan súlyos, hogy már az első roham során el kell távolítani a vastagbél  egy részét vagy akár annak nagy részét.

Az átmeneti javulás a betegségnek az a szakasza, amelyben a tünetek megszűnnek, és a beteg tünetmentes. Az endoszkópos  lelet nem mutat elváltozást.

Ugyanakkor az aktív betegség és az átmeneti javulás közötti elválasztó sáv nagyon keskeny, így alig lehet meghatározni.

Fellángolás esetén a kezelés célja a tünetek minél gyorsabb és lehető leghatékonyabb enyhítése – az orvosok ezt úgy hívják, hogy „az átmeneti javulás indukálása (művi úton való előidézése)”. Amint a tünetek kontroll alatt vannak, a következő cél az, hogy beteget hosszú távon is minden tünettől mentes állapotban tartsuk. Ezt nevezik a „javulás fenntartásának”.

A javulás fenntartásához a gyógyszeres kezelést folytatni kell. Annak azonban mindig fennáll a lehetősége, hogy a betegség időnként fellángol.